Egy örökzöld kérdés: Miért fáj a derekunk?

Sokan már sokféleképpen megpróbálták megválaszolni a kérdést, azonban egy dologban mindenki egyetért: nem úgy használjuk a testünket, ahogy „kellene”.

Ha belegondolunk, 6 éves korunktól BEÜLÜNK az iskolapadba, ÜLÜNK a számítógép előtt otthon, ÜLÜNK az irodában, ÜLÜNK az autóban, a buszon stb., röviden SZÉTÜLJÜK az izmainkat. Ahogy az állatok teste alkalmazkodik a környezetükhöz, úgy a mi testünk is, így lesznek olyan izmaink, amiket túlhasználunk („okos” izmok), és lesznek olyanok, amiket pedig alig, vagy szinte teljesen elfelejtünk használni („buta” izmok). A rossz hír az, hogy azok az izmaink, melyeket „elfelejtünk” használni, azok legfőképp a stabilitásért, stabilizálásért felelős lokális izmok.

Érdekes látnom nap, mint nap, hogy élsportolók, futók, munka után konditerembe, fitness edzésekre járók között mégis gyakran előfordul a derékfájás, vagy időszakosan visszatérő jelenség. Az ok pedig általában egyszerű: sport közben is ugyanazokat a globális, felületes izmokat használjuk, mint a nap többi részében, és a lokális, stabilizáló izmaink pedig alig, vagy szinte egyáltalán nem kapcsolódnak be a munkába. Röviden: az „okos” izmainkat, amit amúgy is használunk tovább eddzük, a „buta” izmaink, pedig butácskák maradnak, így csak növekszik az izomzati diszbalansz.

Tehát legelső lépésként, mielőtt belevágunk egy komolyabb edzésprogramba, ami például a derékfájásunkat hivatott rendbe hozni, esetleg preventív jellegű mozgás, mindenképp le kell tesztelni, hogy melyek azok az izmok, amik nagyon „okosak”, és melyek azok, amiket nem igazán használunk életmódunkból fakadóan.

Elsőként egyrészt a lokális izmok aktiválását, tudatosítását, másrészt a túl aktív, kompenzáló izmok leépítését lenne célravezető elvégezni, és csak utána a stabilizációs gyakorlatokra rátérni, hogy ne növeljük a meglévő diszbalanszt, hanem inkább az egyensúly felé haladjunk, és így hosszú távon elköszönjünk az életünket megnehezítő fájdalmaktól!

Forrás: Gyenge Dávid