Az egészséges gerinc biztos támaszunk

Fontos tudnivaló, hogy a hátizomzat relatív gyengesége miatt nem szabad a kisgyermeket korán ültetni, mert ez kóros háti görbület kialakulását okozhatja. A járás során fokozatosan, iskoláskorra fejlődik ki a jellegzetes ágyéki görbület.

Ami még gyógytornával helyrehozható

A gyermekkori gerincdeformitások két nagy csoportra oszthatók: a fiziológiás görbületet megváltoztató eltérések és a gerinc oldalirányú görbületei (szkoliózisok). Az első csoportba tartozik a gyakran előforduló helytelen tartások két fő formája: a fokozottan domború hát, illetve ennek ellenkezője, a lapos hát. A gerinc statikájának megváltozása miatt mindkét esetben fokozódik a terhelés a csigolyákon és az izomzatban. Ezen hanyag tartások az izomerő fejlesztésével (torna, úszás), a testhelyzet akaratlagos korrekciójával megszüntethetek.

A háti domborulat fokozódásával jelentkezik a gerinc serdülőkori betegsége, melyet első leírója után Scheuermann-kórnak nevezünk. Lényege, hogy az érintett csigolyák csontosodási zavarától a csigolyatestek ék alakúvá válnak, ezáltal a hát domborúsága fokozódik. Lényeges tünet az érintett gerincszakasz mozgásainak beszűkülése. A háti részen jelentkező betegség fájdalmat ritkán okoz, míg az ágyéki gerinc elváltozása általában súlyosabb panaszokkal kezdődik, így a háti gerinc betegségének felismerése elsősorban a szülőkre, iskolaorvosra hárul. A kórkép kezelés nélkül a gerinc kóros görbüléséhez, fiatal felnőttkorban súlyos panaszok kialakulásához vezethet. Korai enyhébb esetekben gyógytornát alkalmazunk, kifejezett csigolyadeformitás esetén fűző viselése is szükséges.

Az oldalirányú görbületek gyakori formája gyermekeken a funkcionális szkoliózis. Jellegzetessége, hogy nagy ívű a görbület, csaknem mindig balra irányul. A helytelen tartásokhoz sorolható, mely sportolással, az izomerő javításával korrigálható.

Lányoknál hétszer gyakoribb

A valódi szkoliózis – amely a gerinc súlyos deformitását idézheti elő –, jóval ritkább jelenség. Általában 10-12 éves korban kezdődik, a növekedés befejeződéséig romolhat. Megfigyelések szerint kb. hétszer gyakrabban fordul elő lányoknál, mint fiúknál. Az érintett gerincszakasz helyétől függően több típusa ismert, rosszabbodásra főleg a háti szakaszt érintő, jobbra görbülő forma hajlamos.

A gerincferdülés jellegzetes tünete még a csigolyák torziója következtében létrejövő mellkasdeformitás, a bordapúp, mely a fő alaki eltérést okozza. A szülők, testnevelők gyakran ezt észlelik elsőként. A betegség fájdalommal nem jár, ezért korai felismerése elsősorban szűrővizsgálattal lehetséges. Enyhébb esetek gyógytornával kezelhetők, 20 fok feletti, fokozódó görbületek fűzőkezelést is igényelnek. A 40-50 fokot meghaladó, súlyos gerincferdülés kezelése műtéttel történhet.

Csontritkulás

Ettől eltérő korban, általában 60 év felett, főleg nőknél – a testmagasság csökkenésével egy időben – mutatkozik a háti domborulat fokozódása. Ennek oka a csontok mésztartalmának csökkenése, a csontritkulás. A mész hiánya következtében a csigolyák magassága csökken, a csontok törékenysége fokozódik, mely csigolyatest, illetve végtagcsonttörésekkel jelentkezik.

A leggyakoribb panasz a krónikus hátfájdalom. Ezért az esetek többségében a páciens mozgáskészsége tovább romlik, ami viszont még inkább csökkenti a csontok mésztartalmát. A betegség röntgenvizsgálattal, illetve újabban csontsűrűségméréssel diagnosztizálható, gyógyszerekkel kezelhető. A fájdalmak csökkenése után helyre kell állítani a beteg mozgásaktivitását, hogy a mésztartalom további elvesztését megelőzzük.